A nyáron, kánikulában végzett betonozás esetén sok olyan tényező van, amit érdemes figyelembe venni, hiszen komolyan befolyásolják a végeredményt. Amennyiben a munka elkerülhetetlen, néhány óvintézkedés betartásával többé-kevésbé kiküszöbölhetők a káros hatások.
A betonozás szempontjából már meleg időjárásnak számít, amennyiben a levegő hőmérséklete tartósan (legalább négy órán át) 25 fok felett van; amennyiben a hőmérő higanyszála 35 fok fölé kúszik, a betonozás rendkívül nehézkessé válik, hiszen rohamosan romlani kezdenek a beton tulajdonságai. Különösen veszélyes ebből a szempontból, ha afféle „száraz meleg” van, a betonozott felületet erős napsugárzás éri, illetve ha a szél is erősebbre fordul. A beton konzisztenciája romlik, az anyag gyorsabban dermed, ráadásul repedések képződnek a száradási zsugorodás miatt, amiből természetesen az is következik, hogy a felület esztétikailag sem lesz megfelelő.
A megfelelő óvintézkedésekkel azonban minimalizálhatók a nagy meleg hatásai. Mindenekelőtt gondolni kell arra, hogy a homokos kavicsot, vagy a keverővizet a folyamatos napsütés rendkívüli módon felmelegítheti, ezáltal pedig gyorskötővé válhat a cement; ha van rá mód, a beton alkotóanyagait mindenképpen jól szellőző, naptól védett helyen tároljuk. Természetesen alapvető fontosságú, hogy a nyári betonozás esetében a munkát lehetőleg ne délben, a legnagyobb hőségben kezdjük, hanem késő délután; és, hogy az átforrósodott zsaluzatot folyamatosan hűtsük vízzel. (Itt azonban nem szabad elfelejteni, hogy a túl hideg vízzel való hűtés miatt keletkező feszültségből repedések származhatnak!)
Mivel a beton a már említett okok miatt gyorsabban köt, érdemes lehet kötéskésleltetőket alkalmazni – hidraulikus kiegészítő anyagokkal, például pernyével lassíthatjuk a munka szempontjából hátrányos folyamatot. Amikor meghatározzuk a beton összetételét, vegyük azt is figyelembe, hogy bár a beton korai szilárdsága nagyobb a melegben, a végszilárdsága azonban mégis kisebb, mint ha hűvös időben végeztük volna el a munkát. Ezért érdemes kis hőfejlesztésű, lassan szilárduló cementet választanunk (pl. CEM II) B-S 32,5; CEM II (B-V 32,5).
Mivel a száradási-zsugorodási repedések elsősorban a víz-cement tényezővel függnek össze (minél alacsonyabb a tényező, annál kisebb az esélye a repedések képződésének), megfontolhatjuk folyósító szerek használatát is.
A betonozás kezdésekor nem árt észben tartani, hogy a betont meglehetősen gyorsan kell bedolgozni.
