Az iparművészek a színház hátsó, különösen ridegnek tartott tömbjén dolgoztak. Céljuk az volt, hogy kidomborítsák: a nyomasztóan szögletes, és elsőre talán lehangolónak tűnő beton épület valójában dinamikus, és még a környezetébe is illeszkedik. Egyszerű ötletet alkalmaztak: a falakat strukturáló betonelemek egyik oldalát a narancs, a másik oldalát a zöld egyre mélyülő árnyalataira festették, így az épület már álló helyzetből nézve is kap némi dinamikát. Ez az érzés fokozódik, ha menet közben vetünk oda egy pillantást. A narancs a szemünk előtt ugyanis átvált zöldbe, a kacsintós pénztárca elvének megfelelően.

A színes csíkok révén kirajzolódik, hogy a betonelemek a környező házak ablakkiosztásainak ritmusát folytatják, és így valójában illeszkednek a sűrű, hetedik kerületi szövetbe.

forrás: index.hu