Építési és bontási hulladékok kezelése

„A sitt nem sikk”, avagy az építési és bontási hulladékok kezelésének jó gyakorlata – címmel került megrendezésre a Vidékfejlesztési Minisztérium szervezésében a német gyakorlatot bemutató konferencia az ÖKOTECH kiállítás keretén belül.


A konferencián a minisztérium által meghívott német elõadók a németországi szabályozást és felhasználási gyakorlatot mutatták be, majd egy rövid megbeszélés keretében a hazai szakemberek tehették fel a kérdéseiket az elõadóknak. Az elhangzott elõadásokat röviden összefoglaljuk.

László Tibor Zoltán tanácsos (Vi­dékfejlesztési Minisztérium) beve­zetőjében jellemezte az építési és bontási hulladékok jelenlegi helyzetét. A leg­jelentősebb változtatások a lerakási tilalom és a szelektív bontás bevezeté­se, egyszerűsített anyagminősítő eljá­rás kidolgozása, a fenntartható fejlő­dés érdekében a zöld közbeszerzés preferálása az építőiparban és az adat­szolgáltatás területén szükséges mó­dosítási igények.

Dr. Alexander Janz (Szövetségi Környezet-, Természetvédelmi és Re­ak­torbiztonsági Minisztérium, Bonn) előadásában egy újabb szempontot ismertetett a hallgatósággal: neveze­tesen a népesség igénye, és az általa okozott környezeti terhelés összefüg­gésének témakörét. Népességi adatok­kal és az eddig szerzett tapasztala­tokkal alátámasztva olyan víziót vázolt fel, amely alapján markánsan elkülönül az egykori NDK és NSZK a jelenlegi Németországon belül.

Visszabontás

PD Dr. - Ing. Habil. Angelika Mettke (Brandenburgi Műszaki Egye­tem/BTU, Cottbus) egy hazán­kat is érintő problémáról, illetve az általuk tervezett és a gyakorlatban sikeresen kipróbált megoldásról tar­totta elő­adását. A feladat az elöre­gedett vas­beton panelépületek felújí­tása úgy, hogy minél kevesebb hulla­dék kelet­kezzen. A sokemeletes épületek felső szintjeit lebontották, a meg­maradt szinteket pedig felújítot­ták, alaprajzot változtattak, magastetőt építettek rájuk. Az elem­rendszerű visszabontással igen jelen­tős mértékben tudják csökkenteni a manapság oly sokat hangsúlyozott ökológiai lábnyomot.

Florian Knappe (Energia és Kör­nyezetvédelmi Kutató Intézet, Heidel­berg) az előző előadó által vázolt elméleti terület gyakorlati tapasztala­tait mutatta be. Végigvezette az épít­mények bontásánál keletkező hulladé­kok osztályozásából eredő probléma­kört. Bemutatta a szelektív bontás és a rombolás közötti különbségek piaci hasznát, illetve az anyagmenedzs­mentet irányító szakképzett mérnök és gépkezelő felelősségét.

Dipl.-Min. Markus Schumacher (Újrahasznosított Építőanyagok Szö­vetségi Egyesülete, Duisburg) ismer­tette az egyesület jelenlegi jogi helyzetét és felvázolta a szerepét, státuszát a mostani német szövetségi rendszerben. Felhívta a figyelmet a külső tanúsító szervezetek fontosságára, mert azok tanúsítványai nélkül sokkal nehezebb piacot szerezni, később megtartani.

Új panelház

Dr. Bernd Susset a műszaki létesítményekbe beépítendő, ásványi eredetű, másodlagos nyersanyagok szabályozásáról, környezeti hatásáról beszélt. Kolozsiné dr. Ringelhann Ág­nes főosztályvezető (Vidékfejlesztési Minisztérium, Hulladékgazdálkodási Főosztály) zárógondolatként kiemelte, hogy az elhangzottak alapján Magyar­országon még sok a teendő, mind a szabályozás, mind a hasznosít­ható anyagok tanúsítása, mind pedig a felhasználásukra irányuló gazdasági-társadalmi ösztönzők bevezetése te­rén.

 

A  cikk Bencze Zsolt (tudományos munkatárs; KTI Nonprofit Kft.) írásának kivonata a Beton Újság júniusi számából.
 

 Vissza a hírekhez!


Budapest, 2011. október 6.