Cordal aprócska emberi alakokat formáz, majd a város különböző pontjain helyezi el őket és egy fényképpel megörökíti a munkát. Kihelyezett figurái egytől-egyig szürke alakok, elmosódottak, egymáshoz hasonlóak és végtelenül melankolikusak. Elfekszenek a köveken, kapualjakban lehajtott fejjel ücsörögnek, vagy félig elmerülnek az eső utáni pocsolyákban, kőtörmelékben vagy a lehullott hóban. A cementfigurák a városi hideg beton, a koszos víz és a mindent elfedő hó és jég egyetlen túlélői. A megváltozott világ új körülményeihez alkalmazkodó matéria gyermekei, akik hidegek, kemények és masszívak, mint maga a beton.

Cordal utópisztikus világot teremt öltönyös aktatáskás és gázálarcos alakjaival, akik erősek és túlélik a klímaváltozást, túlélik a világ végét is.

A spanyol művész elismerését mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy a neves kortárs képzőművészeti fesztiválon, a Beaufort04-en „Klímaváltozásra várva” című cement installációját az óceán flamand partjai mentén állította ki. A víz méretéhez alkalmazkodva hatalmas cementből készült figurák lepik el a partot. Az egymás mellett álló, erőktől felfelé látszódó szobrok iszonyatos erővel bírnak, amit egyrészről a cement vált ki, másrészről Cordal látásmódja.

Cordal által megteremtett világban a cement az erő, a kimozdíthatatlan, ami túléli a változást, legyen az ember vagy természet általi.

A Beaufort04 kiállítása még szeptember végéig látható De Panne nevű kisebb belga város partjainál. Ha az Atlanti-óceán túl messzinek bizonyulna, vagy a kiállítás után még többet szeretnénk megtudni a művészről és a cementszobrokról, akkor érdemes beszerezni Cordal Cement Eclipses című 2011-ben megjelent könyvét, vagy ellátogatni Isaac Cordal weboldalára.

Források és képek:
http://www.isaac.alg-a.org/