Többek szerint lassanként odáig fajul a helyzet, hogy egy független minőségellenőrző intézetet kellene létrehozni az építési hibák feltárására és megelőzésére. Tény, hogy az aszfaltutak kopórétegének felújítása még nem feltétlenül megoldás a kátyúk, nyomvályúk tarkította útviszonyok „felrissítéséhez”: az utak ugyan kisimulnak, hamarosan azonban jelentkezik a jellegzetes puffanó hang, ahogyan az autók kereke ütközik az út szintjéből varázslatos módon kiemelkedő aknafedelekkel. Természetesen mindennek fordítottja igaz, tehát az aszfaltréteg süllyed annyit, hogy a nehéz csatornanyílások egy idő után „kiállnak” a földből.

Gáspár László, a Közlekedéstudományi Intézet út- és hídépítő kutatóprofesszora a Magyar Televíziónak nyilatkoza elmondta, hogy mindez nem magyar sajátosság, a világon mindenhol problémát okoz az aszfaltutak esetében. A beton alapanyagú csatornafedlap nem süllyed, hiszen eleve nem tömörödő anyaggal van alapozva, az aszfalt ún. „utántömörödő” tulajdonsága miatt ugyanis – ha nagy nehezen sikerült szintbe hozni a két elemet – az út szintje a forgalom hatására lassanként süllyedni kezd. A milliméterekben mérhető szintkülönbség bőven elegendő ahhoz, hogy adott esetben kifejezetten „rázós” élmény legyen egy újra aszfaltozott belvárosi úton haladni.

Az aszfaltutak széles körben való elterjedtsége miatt a problémára legfeljebb átmeneti megoldásokat lehet találni – amelyek között nyilván szerepel az autósok körében tanúsított önmérséklet is –, de eddig még nem született olyan javaslat, amely mindenki megelégedésére szolgált volna.