Passzívház – takarékosság hosszú távon

Magyarországon egyelőre nem túl elterjedt, ám egyre inkább népszerűvé váló építési forma a passzívház. A betonnak a fenntartható építkezés ezen formájában is helye van – méghozzá stabil, elvitathatatlan helye.


A globális klímaváltozás elméletének ellenzői és támogatói egyaránt egyetértenek a passzívház létjogosultságában: ha másért nem, a hosszú távon elérhető megtakarítások miatt is. Természetesen a passzívház melletti egyik általános érv a klímaváltozás hatásainak csökkentése, az általános pazarlás drasztikus visszafogása; ugyanakkor tény, hogy a jelentősen mérsékelt energiafogyasztás miatt a ház lakója nagy megtakarításokat érhet el.
Az idén februárban tartott, második passzívház-konferencián elhangzottak alapján a beton nem csupán a hagyományos, hanem a fenntartható építkezésben is megállja a helyét. Szymon Firlag lengyel építész például egy olyan passzív házat mutatott be, amelynek a fala 15 centiméter vastag kerámia betonból készült, erre került 30 centiméter vastag hőszigetelés. A betonfal nagy hőkapacitása miatt nyáron lassabban melegszik át, mint a hőszigetelés önmagában.
Zhengnan Zhou építész professzor egy pekingi, lakótelepi beton ház passzívvá tételét mutatta be: itt 20 cm vastag hőszigeteléssel, valamint ablakcserével és szellőztetőrendszer beépítésével oldották meg a problémát, egy lakásra vetítve hozzávetőlegesen 2400 eurós költséggel.
A passzívház-építők körében rendkívül elterjedt megoldás az EPS-beton, a belül 5 cm, kívül pedig 5 és 20 cm közötti vastagságú polisztirol rétegek között 15 cm vastagságú betonmaggal készült szerkezet. A beton ebben a formában masszív építőanyagként, ugyanakkor megfelelően alkalmazva a fenntartható fejlődés korszerű alapanyagaként is jelen van – ilyen értelemben pedig a jövő anyagaként is teljes értékűen használható.

 Vissza a hírekhez!


Budapest, 2009. április 29.