A történet több mint 35 évvel ezelőtt kezdődött 1973-ban, amikor az építész felfedezte az elhagyott cementgyárat 30 silójával, föld alatti termeivel és egy hatalmas gépházzal. Megvásárolta és hozzá kezdett a felújításához. Az épület akkoriban tele volt szürreális elemekkel: lépcsőkkel, amelyek nem vezettek sehová, vasbetonszerkezetekkel, amelyek nem tartanak semmit és levegőben lógó vasakkal, illetve hatalmas üres terekkel, amelyek ennek ellenére varázslatosak voltak.

Előtte	Utána

Bizonyos épületrészeket elbontott, megtisztította az épületet a cementtől, felfedezte a korábban elrejtett részeket és különböző növényeket ültetett: eukaliptuszt, pálmákat, olajfákat és ciprusokat. Két év kemény munka után a cementgyár átalakítása sikeresen befejeződött, az épület ma már az építész otthona, emellett irodája is, vetítőtermek, modellező és archiváló laboratóriumok működnek benne, illetve van egy hatalmas helyiség, amelyet A Katedrális néven ismernek - itt koncerteket, kiállításokat és felolvasóesteket szoktak rendezni.

A lenyűgöző munka ugyanakkor az önfegyelem példája is. Fehér kanapékkal, vászon székekkel, meleg hatású keleti szőnyegekkel, és buja bőr kárpitokkal rendezte be a hatalmas tereket kimondottan visszafogottan. A munkának kialakított területen egy drámai hosszúságú tárgyalóasztal kapott helyet high-tech bőr székekkel párosítva. Ami a művészi részét illeti, ugyanitt gyönyörű építészeti printek lógnak a falra akasztva, illetve néhány fa festőállványokon látható.

Bofill így jellemzi épületét:
"Ez a gyár egy olyan mágikus hely, amelynek furcsa hangulatát nagyon nehéz világi szemmel nézve befogadni. Nagyon tetszik nekem az a tökéletesen programozott életstílus amit diktál, a maga rituáléival, ami egyébként tökéletesen szemben áll az én zűrös nomád életvitelemmel."

 

forrás: 4szoba.hu