A projekt megvalósítása előtt a tervezőknek figyelembe kellett venni a perui tengerpart éghajlati jellemzőit, a geográfiai környezetet és természetesen a megrendelő személyes igényeit és elvárásait is. A Casa Equis az Andok hegység és az óceán között elterülő hosszú, keskeny, poros és egyhangú sivatagi sávon kapott helyet.

A ház kívülről és belülről is tökéletesen harmonizál a sivatagi környezettel, a falak - melyek idővel elkerülhetetlenül összegyűjtik majd a sivatag porát - homokszínűek, így kevésbé mutatják az öregedés jeleit, a belső terek harsány pink színei pedig élettel telivé és vibrálóvá teszik a helyet. Emellett az építészek a ház belső elrendezésének megtervezésekor olyan extrém megoldásokkal kísérleteztek, melyekkel a szobákat egyszerre tehetik nyitottá és zárttá, megteremtve ezzel a belső terek intimitását a külső világ tagadása nélkül.

A projekt célja tehát az volt, hogy az épület egyszerre foglalja magába a civilizációt és a természetet, vagyis úgy teremtse, tartsa meg a privát élethez szükséges személyes teret, hogy befogadja a természetes környezetet és a perui táj jellegzetességeit. Így még a hatalmas betonfalakkal elválasztott lakrészek ellenére is folyamatos a kapcsolat a beltér és kültér között. Ezt a kapcsolatot a hatalmas keret nélküli eltolható ablakokkal, a belső térben elhelyezett fákkal, az óceánra néző nyitott terasszal és az erről az emeleti erkélyről nyíló, ötletesen megoldott, felfüggesztett úszómedencével oldották meg.

Forrás:

LakbérMagazin.hu
HVG.hu
BarclayCrousse.com
ArchDaily.com