A magyar erdészet újkori történetének legfontosabb dátumai:

      - 1791-ben az Országgyűlés megalkotja az első feudális erdőtörvényt;
   
      - 1879-ben kihirdetik az első modern polgári erdőtörvényt,
   
      - 1920-ban az első világháborút lezáró békeszerződés következtében, az ország elveszti erdeinek 84 %-át, az erdősültség 26 %-ról 12 %-ra csökken,
   
      - 1935-ben az 1935. évi IV. törvénycikk kihirdetésével, érvénybe lép az ország megváltozott természetföldrajzi viszonyainak megfelelő erdőtörvény, és egyben az első magyar természetvédelmi törvény,
   
      - 1936-ban Magyarország rendezi a II. Erdészeti Világkongresszust és a IUFRO IX. kongresszusát,
   
      - 1945-ben államosítják a 100 kat. holdnál nagyobb magánerdőket, illetve a 10-100 kat. hold nagyságúakat állami kezelés alá vonják,
  
      - 1959-60-ban az erdőbirtokossági társulásokat leépítik, az erdők körülbelül 30 %-a szövetkezeti tulajdonba kerül,
  
      - 1961-ben megjelenik a szocialista tulajdonformára alapozott 1961. évi VII. törvény az erdőkről és a vadgazdálkodásról,
   
      - 1996-ban a rendszerváltást követően, az erdőknek körülbelül 40 %-át magánosítják, továbbá a többcélú, tartamos erdőgazdálkodás törvényi szabályozásához az Országgyűlés elfogadja az erdőről és az erdő védelméről szóló 1996. évi LIV. törvényt.

      -  2009- ben kihirdették a 2009. évi XXXVII. törvényt az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról, melynek célja, hogy az erdő és a társadalom viszonyának szabályozásával, kiemelten a fenntartható erdőgazdálkodás feltételeinek meghatározásával biztosítsa az erdő, mint a természeti tényezőktől függő és az emberi beavatkozásokkal érintett életközösség és élőhely fennmaradását, védelmét, gyarapodását, továbbá az erdő hármas funkciójának, azaz a környezetre, társadalomra, valamint a gazdaságra gyakorolt hatásának kiteljesedését.